NYOLCADIK NAP

A mi jó Pásztorunk Szíve

ELMÉLKEDÉS

Az Üdvözítő a jó pásztorról mondott példabeszédében önmaga képét rajzolta meg és figyelmessé tett, milyen ügyelő, éber és segítségre kész szíve van hozzánk. Mindazt, amit a jó pásztorról mond, megtette már mindannyiunkkal, teveled is. Szerető Szíve bírta őt arra, hogy bűnös tévelygésedben utánad menjen, a kegyelem szerető hangján hívogassa nevedet, hogy visszatérj a jó útra. Amikor megtalált, irgalmasan fölvett vállaira, visszavitt a nyájhoz, vérével mosogatta sebeidet és begyógyította azokat. Szerető Szíve még saját életét is föláldozta éretted. A halálos bűnnek koporsójában feküdtél és Jézus önélete árán föltámasztott az istenfiúság új életére.

Szerető Szíve a legjobb táplálékot adja, amikor szentséges testét és drága vérét adja eledeledül és italodul az Oltáriszentségben. Jópéldával jár előtted, hogy az egyenes úton vezessen, megóvván a tévutaktól és szakadékoktól. Éjjel-nappal ügyel reád, hogy a kísértés ragadozó farkasa el ne ragadjon. Nem nyugszik, míg e világnak veszélyeiből biztonságba nem vezetett és el nem helyezett a mennyország boldog honába.

Tagadhatod-e mindezt? Nemde, ha őszinte akarsz lenni, meg kell vallanod: igen, mindezt megtette az Üdvözítő érettem, az Ő Szíve valóban a legjobb és leggondosabb pásztornak a szíve.
Jézus mondotta: „Az én juhaim ismernek engem és hallgatnak szavamra.” Rajta hát, mutasd meg, hogy ismered jó Pásztorodat és hallod szavát, mellyel hívogat: „Aki szomjúhozik, jöjjön énhozzám!” – „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhítelek titeket. Bízd rá magad az Ő vezetésére. Menekülj hozzá, ha veszély fenyeget, mutasd meg sebeidet, ha sajognak azok, keresd nála az enyhülés hűsítő italát, ha a szenvedés forrósága kínoz.

Könyörgés:
Jézus Krisztus, Üdvözítőm és Istenem! Kétségbevonhatatlan igazságnak ismerem el, mert Te mondottad, hogy jó pásztorom vagy. Ha nem mondottad volna, akkor is hinnem kellene, mert egész életed azt mutatja, hogy gondolsz rám és az én egész életem bizonyítja Te gondosságodat. Bár egész életemet szent Szívednek gondjaira és felügyeletére bíztam volna! Bár ne távoztam volna mellőled soha, akkor nem jutottam volna annyi baja és szomorúságba. De sajnos, annyiszor hűtlen lettem Hozzád és elhagyván parancsaid útjait, a bűn mélységeibe buktam, hol most a vétek sebeitől borítva fekszem. Az ínség mélységéből kiált föl Hozzád, ó jó Pásztor, a Te eltévedt bárányod. Könyörülj rajtam! Mutasd meg csak még egyszer, hogy irgalmas szívű vagy hozzám; azok után, amiket eddig tettél velem, alig hihetem, hogy el akarsz taszítani. Ehhez a türelmes Szívedhez sóhajtok föl tehát és kérve-kérlek, járult mennyei Atyád elé, eszközöld ki számomra előbb bűneim bocsánatát és a kegyelmet, hogy életem megjavíthassam. Azonkívül szerezd meg nekem e kérésem teljesítését is (itt gondolj kívánságodra), melynek elnyeréséért e kilencnapi ájtatosságot tartom. Ó, jó Pásztorunknak szent Szíve, légy irgalmas hozzám.