NEGYEDIK NAP

A mi hű barátunk Szíve.

ELMÉLKEDÉS

Jézus nyilvánosan bebizonyította, hogy az emberek barátja akar lenni és baráti szívvel viseltetik irántunk. Ő mondá apostolainak: „Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit mível az ő ura, hanem barátaimnak mondottalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, megjelentettem nektek.” (Jn. 15, 15.) És vajjon az Úr mindannyiunkkal, így teveled is, nem közölte-e szent Szívének titkait, a hit igazságait, az üdv szándékait az Egyház útján? Nem bánt-e úgy veled, mint barátjával, mikor ekkora belső bizalomal ajándékozott meg?

Ugyancsak Jézus mondá: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha valaki az ő életét adja barátaiért.” (Jn. 15, 13.) Valóban nem lehet jobb barát, int az, aki az életét adja oda barátjáért. Jézus pedig ezt tette teveled. Hiszen éretted halt meg szörnyű kínok és gyötrelmek között. Kételkedhetnél tehát, hogy az ő Szíve hűséges jóbarátnak szíve?

Az Urat még ellenségei is egykor „a bűnösök barátjának” nevezték, mert akkora szeretettel és irgalommal volt hozzájuk, hogy így a megtérés útjára vezesse őket. Veled is hasonlókép cselekedett az Üdvözítő. Mindennap azon fárad, hogy bűnödből megtérítsen és megjavítson téged. A szentáldozásnál pedig magamagát adja oda eledelül.
Tagadni mernéd-e ezek után, hogy Jézusnak valóban baráti szíve van hozzád? Ha tagadnád, nyilvánvaló hazugság volna ez és mélyen megsértené az Urat. Ha tehát jóbarátod Krisztus, akkor igazat mond róla a Szentírás: „A hív barát erős oltalom és aki ilyet talál, kincset talál. A hív barát az életnek és halhatatlanságnak orvossága.” (Sir. 6, 14-16.) Tartsd tehát Jézust barátodnak, bízd magad bátran jóságos Szívére, szólj hozzá, mint jóbarát jóbaráthoz szokott.

Könyörgés:
Jézus szentséges Szíve! Kihez fordulnék ügyemben, bajomban, ha nem Tehozzád, ki lelkemnek igaz barátja vagy? Életed adtad érettem, hogyan tagadnád meg tehát segítségedet mostani szükségemben. Valóban igaz és beismerem, hogy a benned való bizodalom helyett a termetmének szeretetére és barátságára támaszkodtam, kiknek megbízhatatlanságát és csalfaságát pedig oly sokszor keserűen tapasztaltam, Ily botor módon bizakodtam a múltban. Megígérem Neked, hogy minden kétségemben, minden szükségemben, minden nyomorúságomban és megpróbáltatásomban egyedül Beléd vetem bizodalmamat és Nálad keresek majd segítséget, eligazodást, vigasztalást és kegyet. Ezután már csak Te légy a barátom, akire támaszkodni akarok. Ezután ezt a te barátságodat minden földi jóbarátnak elébe helyezem és ígérem, hogy minden földi barátságról azonnal lemondok, mihelyt az az irántad való hűtlenséghez vezetne.

Lásd, Jézusom, mekkora bizalommal vagyok Hozzád. Elpanaszolom Neked e szükségemet (itt gondolj arra, amiért ezen ájtatosságot tartod)

Kérlek, Jézusom, légy erős oltalmam; kérlek, Jézusom, légy életem orvosszere. Ha meghallgatod e kérésemet, még jobban Hozzád kapcsolom szívemet és nagy hálára kötelezel engem. Ne hagyd megszégyenülni bizalmamat, Te örökké hűséges, mindenkor segítő, jóságos Szent Szív!